2018. szeptember 30., vasárnap

Elisabetta Gnone: Fairy Oak 1. -Az ikrek titka.



Fülszöveg: Fairy Oak varázslatos, réges-régi falucska az időtlen idők rejtekén. Ha rá szeretnénk lelni, a skót felföldek és a normann szirtek között kellene kutatnunk, Bretagne egy virágszőnyegtől tarka völgyében, Írország zöld legelőin és az óceán tágas öbleiben.
A falut varázsos és emberi lények lakják, akiket roppant nehéz megkülönböztetni egymástól: a tündérek, varázslók, boszorkák és közönséges lakosok olyan régóta élnek egymás szomszédságában a falu kőházaiban, hogy szinte már fel sem tűnnek nekik a másik furcsaságai. Sőt, ilyen sok idő után már mindannyian hasonlítanak is egy kicsit egymásra! Kivéve a tündéreket. Ők nagyon picikék, csodálatosan fényesek és... repülnek! A völgy varázslói és boszorkái azért hívják ide őket, hogy a falu kisfiúira és kislányaira vigyázzanak. Ezt a történetet éppen egy ilyen tündérke meséli el nekünk: Feli, az ikerlányok, Vanília és Pervinka dajkatündére.


Borító:
Nekem ami a képen is látszik sajnos az új borítóval van a birtokomban. Amikor általános iskolába jártam, akkor jelent meg. Bennem kicsikét más borítóval és más kinézettel élt a könyv. A régi kiadásnak a belső borítása nagyon régi könyvnek tűnik és aranyozott betűkkel van beleírva a cím. Sajnos arról nem találtam képet. Viszont szerintem ezzel az újjal sem rossz, de a régi jobb volt.
Ez a borító nem nyerte el a tetszésemet.😔

Véleményem: Erről a könyvről tudni kell, hogy ez egy gyermekkönyv. Már onnan feltűnik, ha a borítót nem is nézem, csak kinyitom a könyvet: óriás betűk.
Van benne közben pár ceruzarajz, azok szerintem nagyon jól sikerültek. Akiknek nem olyan szabad a fantáziájuk, azok is könnyen el tudják képzelni a szereplőket. Ha már itt tartunk ami nagyon megfogott a könyvben a színes oldalak , ahol a helyszínek, további szereplők vannak illusztrálva.
Maga a történet szerintem egy fiatal, kisiskolás számára, nagyon pörgős, olvasható, nincsenek a történések túlbonyolítva, hosszan tárgyalva.Nekem másfél napig tartott a könyv, viszont így 20 évesen is élveztem. 


Kedvenc szereplőm: Mr. Berry, a folyton cukorkát eszegető kisegér.

Kicsit féltem, 
hogy megint egy varázsvilágban játszódó történet ,és hogy lesznek benne más történetekhez hasonló dolgok, de tévedtem. A mese Írországban játszódik,  bár örültem volna neki, ha több lett volna bent a  leírás magáról az országról, jellegzetességeiről, vagy a szokások megjelentek volna benne.
A szereplők, és a "világ lakóinak" elnevezése nagyon helytálló: Nembűvölők,dajkatündérek, fényboszorkák stb. Pár szót még a dajkatündérekről, a nevük igencsak találó bár egy kisiskolásnak nehezen kiolvasható, ( pl.: Haboldogleszekfelismeredmertelmondomrögtönneked - "Feli") viszont ezzel jól lehet fejleszteni a folyamatos olvasás készséget.

Összességében kinek ajánlanám? Azoknak mind, kik szeretnének kicsit újra gyerekek lenni és mesét olvasni. A 7-12 év közötti kislányoknak mindenképp, hiszen szerintem ez egy olyan történet ami nekik ún. kapudrog lehet az olvasáshoz. Azért valljuk be a mostani felnövő generáció nagyon keveset olvas.
Anyukák, apukák, nagybácsik, nagynénik, további rokonok, ha a családotokban, baráti társaságotokban kislánynak könyvet szeretnétek ajándékozni, ez a megfelelő ajándék lehet.